Vasárnap este

Nos...ahogy itt ülök a gép előtt kezemben egy sárgadinnye teával, amit mentás mézzel ízesítettem, eszembe jut egy régi ismerősöm. Tőle kaptam a Hello Kittys bögrét, amiért valójában sosem voltam elragadtatva (mármint a márkától), de a bögrét szeretem :) Persze az, akitől kaptam korántsem volt határozottan pozitív szereplője az életemnek, de sok mindent köszönhetek neki.

Nevezzük F.-nek. Neveket nem minden esetben akarok említeni, mert ki tudja merre kalandozik az ember szörfölés közben... 

A történet még hetedikes koromban kezdődött. Hatosztályos suliba jártam, így kezdtem a gimi részét a sulinak. Ekkor csatlakozott hozzánk egy rakás úgy diák... csak lányok, mivel lányiskola...

A mostani énemhez képest kicsit gyengébb voltam... Nah jó, sokkal gyengébb. Nem fizikai értelemben, hanem szellemiben. Könnyen hagytam magam befolyásolni. Valójában akartam is, hoyg befolyásoljanak, mert változni akartam. Akkor még eszembe sem jutott, hoyg én változtassak magamon, teljes meggyőződéssel vallottam, hogy csak egy "menő" lány tud megváltoztatni. Ha menőkkel barátkozik az ember, akkor vagy ő is menő lesz, vagy a menő pincsije... Ezesetben az előbbi történt. Jött F. 13 évesen divatos kosztümben tűn fel az évnyitón, hosszú, kiengedett hajjal. Akkor csak azt láttam, hogy hosszú és már azonnal szép volt...holott ápolatlan volt és töredezett és a lány alakja elég duci. Az arca...nem volt feltűnő, de valamiért éreztem, hogy Ő az, aki nekem kell. Aki majd kivezet a sötétségből.

Így is történt. Hamar barátok lettünk. Őszintén csodáltam és mivel sok lányt imsertem az osztályból, midnenkiről leadtam neki a drótot. Egy hónapig minden fényes volt. Soha életemben nem éreztem még olyan jól magam. Végre valaki olyan volt a barátnőm, akire felnéztem és akiben megbíztam. 

Ez hamarosan megváltozott. Egy hónap Hawaii után én lettem az osztály fekete báránya, merthogy mindenkiről "hazudtam" neki. Részletekbe nem mennék bele, de ez nem volt igaz. Egyedül voltam és nagyon rosszul éreztem magam. Úgy veszekedtünk, hogy a gimi falai majdnem megrepedtek tőle...jött velem szembe és lökdösni kezdett. Kilökött az ajtón, majd felém indult, viszont én bevágtam az ajtót. Keményen koppant az üvegen...most nevetek a jeleneten. Két kis hülye 13 éves tininek sem mondható lány, akik igazi felnőttnek érzik magukat...nos akkor nem volt vicces. 

A vita úgy 2 hét alatt véget ért. Kibékültünk. Igazat adott nekem. Meghívtam a szülinapi bulimra, ami olyan jóra sikeredett, hogy a barátságunkat még egy évre megpecsételte. Azóta is midnig megismételjük. Csak már nélküle...merthogy F.-nek is szüksége volt egy kis változtatásra, amire az én kezem által került sor. A csajos szülinapi bulin kivasaltam a haját. Életében először. Jól állt neki. Akkor indult útnak a változás benne is. Nem tűnt fel, mert minden nap láttam, de sokat fogyott. Csinos lett...nagyon is. Az arca egyre jobban hasonlított egy porcelán babáéra és a fiúk érdeklődését is felkeltette.

Kétségbeesetten hajkurászta a fiúkat. 13 évesen igazi ribancként viselkedett, ami 5 évvel ezelőtt még meglepő volt, de a világ gyorsan megváltozik. Ma már nem ritka az ilyen. Talán ő volt az egyik előfutára az efféle viselkedésnek.

Menő volt és én is. Egyenrangúak voltunk. Változtattuk egymást. Megtanultam öltözködni. (nem tőle, magamtól), de ő mutatott rá, hogy nem mindegy milyen ruhát viselsz. Aztán a hetek és hónapok során annyira megváltozott, hogy már rá sem ismertem. Nem volt sehol az a lány, akit én megismertem. Akkor még volt benne valami jó...nem tudtam hova lett.

Menő volt, de nem a suliban...mindenki utálta...és mivel én a barátnője voltam, engem is utáltak, bár ezt sosem mutatták ki felém, de tudtam. Holott én igyekeztem nagyon kedves lenni midnenkivel. Ahol tudtam segítettem. Sokat beszélgettem az osztály könyvmolyával, akit mindenki bántott, csevegtem mindenkivel. Teszem hozzá nem képmutatásból.

A lényeg, hogy annyira megváltozott, hogy én is kezdtem megutálni. Féltem kimutatni neki, de már nagyon ki akart törni belőlem. Ekkor lett vége a tanévnek. Egész nyáron egyszer sem találkoztunk, így egy másik osztály menőjével töltötte a napokat. Együtt menőztek... sajnáltam is, meg nem is. Valójába el akartam felejteni, de mégis fájt, mert olyan jó volt vele. 

Aztán újra jött a tanévnyitó. 14 évesek lettünk. Kicsit elhidegült a barátságunk, de egy pár hét alatt újra összeszoktunk. Ismét jött a szülinapom. Tradíció szerint ottalvós csajos szülinapi bulit tartottam. Megint fergetegesre sikeredett. Ezt mindig irigyelte tőlem. Sosem tudott ilyen jó bulikat csinálni.

Eltelt az ősz. Decemberben mindketten beadtuk a jelentkezésünket a felvételire, bár nekünk nem votl szükséges, hiszen 6 osztályos gimibe jártunk. Úgy voltunk vele, hogy kipróbáljuk magunkat.

A városban van egy nagyon jó hírű iskola. Olyan igazi amerikai stíulsú, modern, rengeteg diákkal. (helyes fiúkkal). Sokszor töltöttük a suli előtti parkban a szabadidőnket F.-fel és arról álmodoztunk, hogy milyen lenne oda járni. 

Eljött a felvételi. Megírtuk. Ő egész évben külön tanárokhoz járt, míg én nem, mégis nekem siekrült jobban. Aztán megjelöltük az iskolákat. Heteket töltöttünk az igazgatói irodában, hogy az meggyőzzön arról, hogy enm szabad elmennünk a suliból. F.-et meggyőzte. Megrémültem.

Én nem akartam ott hagyni a sulit, hiszen szerettem. (Igaz engem nem szerettek.) Azt reméltem, hyog F. elmegy és én végre önmagam lehetek és nem korlátoz majd senki. Valójában csak gyenge voltam és nem mertem megszakítani a barátságunkat. Rábeszéltem, hoyg attól még beadhatja a papírt, legalább gyakorolja a vizsgázást stb... beadta. Viszont nem vették fel. A jó hírű sulit meg sem jelölte, én viszont igen. 

Nem készültem a felvételire, mert hidegen hagyott. Nem számított hogy sikerül. Nem akartam otthagyni a sulimat. Mégis felvettek. VAN ILYEN? Megint gyenge voltam. Ha F.-et enm vették fel, akkor marad a suliban. Velem mi lesz? Nem akarom többet látni. Mégis átmentem a másik suliba. Nem csak miatta. Az osztálykiránduláson csináltunk egy kis balhét. Szerintem csak diákcsínynek volt nevezhető, de valamelyik lelkiismeretes őrült bevallotta a tanárnak és ismét hetekig ültünk az igazgatóiban. Nevetségesnek tartottam. A tanárok is szidtak minket minden órán. Akkor engem még nem okoltak. Nem én találtam ki, csak megint gyenge voltam és hagytam magam belevinni a rosszba. 

Az események következő időpontja nyár vége. Augusztus. Az olasz tengerparton nyaraltam a családommal és pár csaldái baráttal. Utolsó előtti napon csörög a telefonom. F. volt az. Felvettem. Eleve sírhatnékom volt, mert elértem a mélypontot, ami minden nyaraláskor előjön, ha Olaszországban vagyok. Nem akarok hazajönni. Soha. Imádom azt a helyet...de erről majd később...

Felveszem. 

-Sziaaaaaaa-mondja ő-Képzeld, tudod hova vettek fel?

-Öööö...hova?- rossz előérzet...

-A """-ba!! Egy osztályba fogunk járni!!!-a """ a jóhírű sulit jelenti. Begörcsöltem. Hát már sosem szabadulok tőle?

-De hogy? Oda nem is jelentkeztél!!

-Tudom, de anya elintézte, hogy nyáron felvételizhessek!-magyarul protekció...

Ekkor kitört belőlem a sírás. Lerohantam a partra. Eleredt az eső. Gyönyörű látvány lehetett, csak a könnyektől nem sok mindent láttam. Dühös voltam...elmondhatatlanul. 

Újra eljött az évnyitó. Még menőbb lett. Viszont az új suliban, az új osztályban rá se bagóztam. Végre megszabadultam tőle. Nem vesztünk össze, nem voltunk haragban, csak mindketten más úton jártunk. Mostmár elment egy másik iskolába, szóval nem vagyunk osztálytársak. Nagyon ritkán beszélünk, de azt hiszem így jártunk a legjobban.

A sztoriból sok apró dolog kimaradt, amiket tett és elmondott nekem. A titkai. Szánalmas kis próbálkozások fiúk meghódítására. Rengeteg hazugság, emberek becsapása, ami midn őt dicséri, de egykor titokként bízta rám és meg is tartom őket. Maradjunk annyiban, hogy messziről sem egy angyal rejlik az angyali pofik mögött...mégis hálás vagyok neki valamiért, mert elindított egy olyan úton, amire talán sosem tévedek rá. 

És legfőképp megmutatta milyen nem akarok lenni.